Madonna magával ragadó Billboard-beszédének magyar fordítása és videó!
Madonna az év nőjének járó elismerést vehette át a Billboard "Women in Music" gáláján. Az este során Labrinth lépett fel Madonna tiszteletére, aki a Frozent és a Like a Prayert adta elő zongora- és kóruskísérettel.
Madonnát Anderson Cooper konferálta fel, akitől át is vehette a díjat. Madonna elsütött egy apró viccet, ezt követve bele is kezdett monológjába, de mindenekelőtt megköszönte Labrinth elképesztő előadását, majd letette a díjat, terpeszbe állt, mondván így sokkal jobb, mert mindig érzett valami keményet a lábai között.
„Itt állok előttetek, lábtörlőként. Akarom mondani, női előadóként.
Köszönöm, hogy elismeritek azt, hogy képes voltam 34 éven keresztül folytatni a karrieremet a nőgyűlölet, a szexizmus, a folyamatos zaklatás és az irgalmatlan erőszak ellenére.
Amikor én kezdtem, még nem volt internet, így az embereknek ezeket a dolgokat a szemembe kellett mondaniuk. Az egy egyszerűbb világ volt, mert nagyon kevés embernek kellett visszaszólnom. Tinédzser voltam, mikor először New Yorkba költöztem. 1979-et írtunk akkor és New York egy nagyon félelmetes hely volt akkoriban. Az első évben fegyvert fogtak rám, egy háztetőn erőszakoltak meg, miközben kést szorítottak a torkomra, és olyan sokszor törtek be és rabolták ki a lakásomat, hogy már be se zártam az ajtót. A következő években szinte az összes barátomat elvesztettem az AIDS, a kábítószerek vagy lövöldözés miatt.
El tudjátok képzelni, hogy ezek a váratlan események nem csak ahhoz járultak hozzá, hogy azzá a merész nővé váljak, aki most itt áll előttetek, hanem arra is emlékeztettek, hogy sebezhető vagyok. Az életben pedig nincs valós biztonság, csak a magadba vetett hit. És rájöttem arra is, hogy nem én vagyok a tehetségem birtokosa. Nem birtoklok semmit. Mindenem, amim csak van Isten ajándéka. És még a legelcseszettebb dolgok is, amik történtek velem, azok is ajándékok voltak, hogy tanuljak belőlük és még erősebbé tegyenek.
Az év nőjének járó díját vehetem át, így megkérdeztem magamtól, mit tudok mondani arról, milyen nőnek lenni a zeneiparban, mit tudok mondani arról, milyen nőnek lenni?
Amikor elkezdtem dalokat írni, nem gondolkodtam genderspecifikus módon. Nem gondolkodtam a feminizmusról, egyszerűen csak művész akartam lenni. Persze, inspirált Debbie Harry, Chrissie Hynde és Aretha Franklin. De az igazi múzsám David Bowie volt. Ő egyszerre testesítette meg a férfi és a női szellemet is, és ez pontosan illett hozzám is. Elhitette velem, hogy nincsenek szabályok. De tévedtem. Akkor nincsenek csak szabályok, ha fiú vagy. Ha lány vagy, játékot kell játszanod. Mi ez a játék? Az megengedett, hogy szép, aranyos és szexi legyél, de ne viselkedj túl okosan. Ne legyen véleményed. Vagy legalábbis ne olyan véleményed legyen, ami kilóg a status quoból. Az megengedett, hogy a férfiak tárgyiasítsanak, hogy ribancnak öltözz, de nem uralhatod a saját ribancságodat. És ne! Ismétlem, ne oszd meg szexuális fantáziáidat a világgal! Legyél az, akit a férfiak szeretnék, de ami ennél még fontosabb, legyél olyan, ami a nőknek kényelmes, ha más férfiak közé mész. És végül, ne öregedj meg, mert öregedni bűn. Kritizálni és rágalmazni fognak, és több mint valószínű, hogy nem fognak játszani a rádióban.
Amikor híres lettem, meztelen képeket közölt rólam a Playboy és a Penthouse magazin. Olyan fotókat, amik akkor készültek, amikor egy művészeti iskolákban álltam modellt azért, hogy pénzhez jussak. Nem voltak túl szexik, elég unottnak néztem ki rajtuk. Az is voltam. De elvárták, hogy szégyelljem magam, amikor ezek a fotók napvilágra kerültek. És én nem szégyelltem és ez zavarba hozta az embereket.
Aztán békén hagytak, mert hozzámentem Sean Pennhez. És nem csak azért, mert ő seggbelőtt volna miatta, hanem azért, mert kivontak a piacról. Szóval egy darabig így nem jelentettem fenyegetést.
Évekkel később, elváltan és egyedülállóként – bocs, Sean – megjelentettem az Erotica lemezt és a Sex könyvemet. Emlékszem, ott voltam minden magazin és újság címlapján és minden, amit magamról olvastam elítélő volt. Kurvának hívtak, boszorkánynak. Egy szalagcím a Sátánhoz hasonlított.
Álljunk meg egy pillanatra! Prince nem mászkál neccharisnyában, magassarkúban, kirúzsozva, miközben kilóg a segge? Igen. De ő férfi volt. Ez volt az első pillanat, mikor igazán megértettem, a nőknek tényleg nincs akkora szabadságuk, mint a férfiaknak van. Emlékszem, bénultnak éreztem magam. Eltartott egy darabig, míg összeszedtem magam, hogy folytatni tudjam az alkotói életemet, hogy folytatni tudjam az életemet.
Megnyugvást Maya Angelou költészetében, James Baldwin írásaiban és Nina Simone zenéjében leltem. Emlékszem, hogy azt kívántam, bárcsak lenne egy női társam, akihez fordulhatnék támogatásért. Camille Paglia, a híres feminista író azt mondta, visszavetem a nőket azzal, hogy szexuálisan tárgyiasítom saját magamat. Ó, gondoltam, szóval akkor ha feminista vagy, nincsen szexualitásod. Letagadod az. Így azt mondtam, bassza meg, én egy másfajta feminista vagyok. Egy rossz feminista.
Az emberek mondják, hogy botrányos vagyok. De azt hiszem a legbotrányosabb dolog, amit valaha tettem az az, hogy még mindig itt vagyok.
Elment Michael. Elment Tupac. Elment Prince. Elment Whitney. Elment Amy Winehouse. Elment David Bowie. De én még mindig itt vagyok. Szerencsés vagyok.
Amit az összes megjelent nőnek szeretnék mondani az ez: a nők olyan hosszú ideje vannak elnyomva, hogy elhiszik, amit a férfiak mondanak róluk. Elhiszik, az a dolguk, hogy beálljanak egy férfi mögé. És vannak férfiak, akiket érdemes támogatni. De nem azért, mert férfiak. Hanem, mert érdemesek rá. Nőként, el kell kezdenünk megbecsülni saját magunk értékeit, egyúttal egymás értékeit. Keress erős nőket, köss barátságot velük, létesíts szövetségeket, tanulj tőlük, inspirálódj belőlük, dolgozz együtt velük, támogasd őket, hogy általuk tisztábban láss.
Ahogy már említettem korábban, sokkal többet jelent számomra ennél a díjnál az, hogy itt állhatok előttetek és köszönetet mondhatok, mint nő, mint művész, mint ember. Nem csak azoknak, akik szerettek és támogattak, többetek itt is ül most - nem is tudjátok, mennyire sokat jelent számomra a támogatásotok. De a kételkedőknek, az ellenkezőknek és mindenkinek, akik folyton kritizáltak, megmondván mit ne csináljak, mit nem kellene csinálnom vagy mit tilos tennem. A ti ellenállásotok tett erőssé, ez késztetett arra, hogy még keményebben dolgozzak, ez tett azzá a harcossá, aki ma vagyok. Ez tett azzá a nővé, aki ma vagyok. Szóval köszönöm!”
[A videó a tévés verzió része, vágott, a beszéd egyes elemeit nem tartalmazza.]
Ha tetszett, kövess minket a Facebookon is, ahol további érdekességeket osztunk meg!
