Madonna Hungary

Egy novemberi estén New Yorkban Madonna leült barátjával, a performansz művész, varázsló, kártyabűvész és egyszerűen behatárolhatatlan tehetségű David Blaine-nel, hogy beszéljenek a csend erejéről, a bukás szükségességéről és a nemleges válaszról.

DAVID BLAINE: Hoztam magammal egy halom kártyát kérdésekkel, amik szerintem elég jók, úgyhogy van b-tervem.

MADONNA: B-terv vagy szeretnéd, hogy válasszak egyet?

BLAINE: Válassz egyet. De ne a legkézenfekvőbbet, amelyik távolabb van a többitől.

MADONNA: Nem az a típus vagyok. Sosem választom a legkézenfekvőbbet. [választ egy kártyát]

BLAINE: Felolvassam?

MADONNA: Igen. Olvashatatlan a kézírásod.

BLAINE: Ez jó. 44 napig voltam teljes elszigeteltségben egy dobozva zárva. Önként vállalt remeteség volt. De… most szeretném, hogy hunyd le a szemed. El tudod képzelni, milyen lehet teljesen elzárva lenni, mikor csak magad vagy és nincs kivel beszélni?

MADONNA: 44 napig?

BLAINE: Egy napig. Próbáltad valaha?

MADONNA: Nem.

BLAINE: Rendben, akkor gondolj bele. Milyen lenne?

MADONNA: Életem ezen szakaszában élvezetes.

BLAINE: Tartsd csukva a szemed.

MADONNA: Rendben, bocsánat. Azt hiszem, nagyon élvezném. Nyugalmas és csendes lenne. Úgy érzem, mintha az emberek folyamatosan beszélnének hozzám, beszélnének rólam, kérdeznének, megkérdőjeleznének, információt akarnak, munka, zene, hangos zajok, gyerekek – sosincs vége. Szóval egy nap teljes csendben elég csábítóan hangzik.

BLAINE: Mit gondolsz, mivel lenne tele a fejed?

MADONNA: Ötletekkel. [mindketten nevetnek]

BLAINE: Ötletekkel. Ötletelni akkor is lehet, ha hallasz más hangokat.

MADONNA: Igen, de mikor hazaérek a stúdiómunka után, csak csöndet akarok. Nem szeretnék senkivel sem beszélni. Sem kérdésekre felelni.

BLAINE: Ez néha nagyon fontos.

MADONNA: Újra jógázni kezdtem, amit már jópár éve nem csináltam. Hozzászoktam, hogy üvöltő zene mellett edzem, de jógázás közben csak a légzésed hangjára figyelsz és ezt is hihetetlenül… Mi a megfelelő szó rá? Nem fejlesztő, hanem…

BLAINE: Katartikus.

MADONNA: Katartikus, persze. De nem csak, fel is tölt. Tetszenek azok a lelki gyakorlatok, ahol visszavonultan, csendben élsz napokig. Nem hiszem, hogy kisgyerekek mellett ezt most megtehetném.

BLAINE: Mint, amit egyes szerzetesek csinálnak. Ez már a nélkülözésnek egy extrém szintje.

MADONNA: Ez elengedhetetlen...

BLAINE: Nem, ez már majdnem önzés.

MADONNA: Nem önzés, ha jobb emberré tesz.

BLAINE: Mikor ilyesmiket csinálok, az idő alatt valóban jobb emberré válok, de mikor vége, olyan leszek akár egy állat.

MADONNA: De te egy önző disznó vagy és ez már más kérdés. [Blaine nevet] Nem vagy bekötve a mátrixba. Rendben, csak had rendezzem el a kártyákat, az OCD-m miatt (kényszerbetegség).

BLAINE: [nevet] Várj. Menjünk tovább. Csukd be újra a szemed! Ne less! Most képzeld el, hogy itt ülsz ezen a széken, ebben a szobában, de nem mozdulhatsz ettől az asztaltól. Lefekhetsz, ha kényelmetlen. Felállhatsz, nyújtózkodhatsz, amit csak akarsz. De teljesen egyedül vagy. Senki sem zavar, nincs kihez beszélni. Mit tapasztalnál? Feladnád? Megőrjítene? Hogy éreznéd magad?

MADONNA: Mennyi időre?

BLAINE: Egy teljes napig. Én 44 napig csináltam, szóval ez semmi.

MADONNA: Azt hiszem a csend tetszene és az emberekkel való kapcsolat hiánya is rendben lenne. De hogy nem hagyhatnám el a helyemet már kemény dolog. Nem sétálni, a testemet fizikai nyugalomban tartani nagy kihívás lenne.

BLAINE: Beszélnél magadhoz? Énekelnél?

MADONNA: Énekelnék.

BLAINE: Mit énekelnél?

MADONNA: Nem tudom. Attól függ, akkor éppen min mennék keresztül. Egy shabbat dalt? [mindketten nevetnek] "Shalom Aleichem." Péntek este van, szóval...

BLAINE: Emlékszel gyerekkorodból a kedvenc dalodra? Csak kíváncsiságból.

MADONNA: Igen, de a címére nem.

BLAINE: Hogy szól?

MADONNA: Énekeljem el?

BLAINE: Persze! Szórakozol?

MADONNA: Ez része az interjúnak?

BLAINE: A legjobb része!

MADONNA: Kinyithatom a szemem?

BLAINE: Nem.

MADONNA: Ó, Jézus. Ez tehát optikai lemondás. Rendben. [énekel] Ismerek egy helyet, ahol senki se jár / Hol csönd és béke, gyönyörűség és nyugalom van / Rejtve van a völgy mélyén, a hegyi patak mögött / A patak mellett fekve megértettem, én is álmodhatok / De csak szemet gyönyörködtető dolgok, hópelyhekről, az egekig magasodó hegyekről / Tudom, ezt a világot Isten nekem teremtette

BLAINE: Ez gyönyörű. Mennyi idős voltál, mikor hallottad?

MADONNA: Édesanyám énekelte nekem négy éves koromban. A gyerekeim is ismerik.

BLAINE: Rendben, kinyithatod a szemedet. Éljen.

MADONNA: Éljen.

BLAINE: Számtalan nagyszerű művészt ismertél a kora New York-i éveid során. Reményeid szerint, a mai művészek közül kik inspirálják a gyerekeidet?

MADONNA: Nos, azok a művészek már halottak.

BLAINE: Élő művészek az ismeretségedből, akik inspirálják majd a jövő fiataljait?

MADONNA: Kedvelem Banksy-t. Szerintem inspiráló, a világban társadalmi szinten végbe menő folyamatokkal foglalkozik. Kedvelem JR-t. Akár [Jean-Michel] Basquiat vagy Keith Haring - akik szintén graffitikkel kezdték -, a munkáik ott vannak az utcákon, bárki számára látatók. Nem elitista. Az utcán elhajthatsz egy Banksy mű mellett. Vagy ott vannak JR munkái, ahogy lefotózza az embereket majd közösségük igazi hősévé teszi őket, így büszkék lehetnek magukra. A fiam most JR mellett gyakornokoskodik, ami nagyszerű tanulási lehetőség a számára.

BLAINE: A kártyák között van egy JR-tól. De ezt most nem kapod meg. Arra kellene terelnem téged. De jó ez így.

MADONNA: [nevet] Megjegyzem, te vagy a legneurotikusabb ember, aki valaha interjút készített velem.

BLAINE: [nevet] Melyik filmjelenetet játszod le újra és újra a fejedben? Például én Daniel Day-Lewist látom magam előtt a Vérző olajból [2007].

MADONNA: Az egy remek film. Én Wong Kar-wai Szerelemre hangolva [2000] című filmjét látom. Az a lassított felvétel arról a gyönyörű kínai nőről, ahogy fel és le, fel és le, fel és le sétál a lépcsőn szűntelen. Abból a filmből bármit újrajátszhatnék a fejemben. Ahogy a kamera követi a két szerelmest, ahogy azok együtt esznek… olyan szép film, mint egy tánc. Alain Resnais Tavaly Marienbadban [1961] című filmje szintén az egyik kedvencem. [Andrei] Tarkovsky az egyik kedvenc rendezőm, annyi csodálatos jelenet van a filmjeiben.

BLAINE: Olyan jelenet, ahol a színész beszél…

MADONNA: Ó, színészet! Azt hittem kamerakezelésről beszélünk. Nincs egy jelenet, de bármi, amit Al Pacino csinál a Keresztapában, mint Michael Corleone.

BLAINE: Vagy mint John Cazale, székben ülve üvölt...

MADONNA: Most akkor ki is az interjúalany, te vagy én? Ez a te jeleneted. Én Michael Corleonét képzelem. Szeretnék úgy állni az élethez, mint ő. Mikor bemutatkozik és elmegy arra a horgászatra. Istenem. Zseniális. Vagy az Utolsó tangó Párizsban [1972] híres jelenete, mikor Marlon Brando a halott feleségéhez beszél.

BLAINE: "You pig fucker." Állítólag nagyon elege volt a színészkedésből ezért röfögött a lakókocsijában. Majd kijött és improvizálta a jelenetet, így született a "You pig fucker." A kedvenc gondolatom, amit Brando mond, rá is kerestem, mielőtt idejöttem, valahogy így hangzik: „Az emberek fogai alapján megállapítható, milyen a karriered.” A lényeg az, hogy a tetteidről biztos következtetéseket lehet levonni az emberek fogai alapján, mint mikor a légiutas-kísérők óriási mosollyal fogadnak.

MADONNA: Ez vicces.

BLAINE: Azt hiszem ez is elég fontos, Henry Ford mondta „Gondolkodni a legkeményebb munka, talán ez az oka annak, hogy oly’ kevesen foglalkoznak vele.” És amiért ezt most felhoztam az az, hogy mikor találkoztam veled…

MADONNA: Vagy száz éve.

BLAINE: Múzeumba mentünk és te az egész Edward Hopper életművet végignézted. Emlékszem jegyzeteket készítettél az ötleteidről, miközben a műveket nézted. Őrületes kétkezi munkákat csináltam, építettem, és csak annyit mondhatok, könnyebb bármilyen mutatványt megcsinálni, mint kitalálni, egyáltalán mit is fogok csinálni. A gondolkodás a legnehezebb dolog. Ahogy egy barátom mondta mikor fiatal voltam „Tudod, amit Michael Jackson csinál, az könnyű.” 10 évesek lehettünk. Valójában az emberek csak azért látják könnyűnek, mert annyit gyakoroltad, hogy úgy tűnik, minden erőfeszítés nélkül megy.

MADONNA: De ez a feladatunk. Olyan világban élünk, ahol illúziókat gyártunk és lehetőséget teremtünk az embereknek, hogy álmodhassanak, inspirációt szerezzenek vagy megmozgassa őket valami. Nem akarod, hogy a mögötte lévő munkát lássák. Mint táncos, erre tanítottak. Nem számít, mennyire szenvedsz, az arcod nyugodt marad. Meg kell teremtened ezt az illúziót. Ez a munkánk része.

BLAINE: Mondhatjuk, hogy a gondolkodás a legnehezebb része annak, amit csinálsz?

MADONNA: Nem. Az alvás a legnehezebb része, aztán a relaxálás. Elengedi a dolgokat. A gondolkodás nem olyan dolog, amin gondolkodsz. Az csak jön természetesen. A gondolkodás magába foglal számos dolgot. Felfedezést, a dolgok analizálását, körül nézni a világban és megtalálni, mi inspirálhat a munkádban vagy mit tudsz a gyerekednek tanítani, figyelni a részletekre. A gondolkodás tehát: fejlődés.

BLAINE: Ezért fontos, hogy legyen időd.

MADONNA: Erről már beszéltünk korábban, hagyni kell időd egy imára. Az imádkozás rituáléja nem olyan vallásos dolog, mint átélni egy rituális pillanatot, miközben valamit felismersz és nem veszed biztosra a dolgokat. Például: a tény, hogy felkelsz minden nap, hogy van levegő a tüdődben; a tény, hogy van munkád; a tény, hogy vannak barátaid; a tény, hogy egészséges vagy. Olyat tehetsz, ami örömet szerez. Magától értetődőnek vesszük ezeket a dolgokat. És tudod, szerintem fontos angyalokat hívni a védelmünk érdekében.

BLAINE: Ezt meg kell magyaráznod.

MADONNA: Nos, ez része a rituálénak. Az angyalok hívása.

BLAINE: Mit jelent ez? Milyen angyalok? Mert nekem például az édesanyám egy angyal.

MADONNA: Édesanyád veled lesz, történjék bármi. De vannak más angyalok is az édesanyádon kívül. Az én édesanyám szintén véd engem. De nem ő az egyetlen.

BLAINE: Mondhatjuk, hogy az édesanyád is része egy kicsit annak az erőnek, mely mozgat téged?

MADONNA: Nos, ez más kérdés. Bizonyos tekintetben igen, de valójában az erő, ami vezérel, inkább a hiánya.

BLAINE: Elhunyt, mikor nagyon fiatal voltál. Ezért gondolod úgy, hogy az élet rövid?

MADONNA: Megszállottja lettem a halálnak, a gondolatnak, hogy nem tudod, mikor következik be, így mindent meg kell tenni azért, hogy a legtöbbet hozzuk ki az életünkből. Ez lehet a motiváló erő. Míg felnőttem, a halálnak nagy szerepe volt az életemben. Rengeteg temetésre jártam… Elkalandoztál. [nevet] Henry Fordról beszéltünk. A gondolkodásról gondolkodtunk.

BLAINE: Megkértem néhány kedves művész barátomat, hogy tegyen fel egy kérdést. Darren Aronofsky azt kérdezi, „Az emberek eredendően jók vagy gonoszak?”

MADONNA: Azt hiszem alapvetően jók. Igen. Azok. [mindketten nevetnek] Mindannyian jók vagyunk, valójában, csak néha mocsokkal és sötétséggel fedjük el, a feladatunk pedig az, hogy megszabaduljunk ezektől, lefejtsük a rétegeket és felfedjük a jóságunkat.

BLAINE: Milyen hatással vannak a New Yorkban megismert művészek a mai döntéseidre?

MADONNA: Emlékszem többször is beszélgettem Keith-szel [Haring] és Basquiat-val arról, milyen lényeges az, hogy a művészet elérhető legyen az emberek számára. Nagyon fontos volt a számukra, hogy mindenki számára elérhető legyen. Kellett Keith-nek, hogy festhessen az aluljárókban és a falakra. Basquiat mindig mondogatta, „Szerencsés vagy, hogy zenélsz, mert az a rádiókból mindenütt szól.” Úgy gondolta, amit én csinálok az populárisabb, jobban kapcsolódik a popkultúrához, mint amit ő. Nem is sejtette, hogy a művészete a popkultúra része lesz. Ennek ellenére, nem igazán vitáztunk a művészet jelentésén. De emlékszem, hallottam őket ilyesmikről beszélgetni.

BLAINE: Együtt lógtál velük?

MADONNA: Mindig. Martin Burgoyne a szobatársam volt, szintén művész, Keith Haring és Basquiat. Néha Warhol is csatlakozott hozzánk, de Warhol nem beszélt túl sokat.

BLAINE: A világ legjobb művészei vettek körül. Fényévekkel voltál a korod előtt.

MADONNA: De túléltem. [nevet]

BLAINE: Tudtad, mi jó, mielőtt bárki más felismerte volna.

MADONNA: Vonzottak a kreatív emberek. Nem te akarsz lenni a legokosabb ember a szobában, a leghülyébb akarsz lenni. Olyan emberekkel akarod körülvenni magad, akik olyan dolgokat mondanak, amik gondolkodásra késztetnek. „Ó Istenem, milyen remek ötlet. Miért nem gondoltam rá?” És valahogy egymásra találtunk Manhattanben. Őrület. Megtaláltuk egymást, kapcsolatba léptünk és együtt jártuk a várost. Ők támogattak engem, én pedig támogattam őket. Csapat voltunk. Nem is tudom, hogy alakult ez így. Egyszerűen csak megtörtént.

BLAINE: Sokat tanultál tőlük?

MADONNA: A munkájuknak szentelték magukat. Basquiat a barátom volt egy ideig és emlékszem mikor egyszer az éjszaka közepén felébredtem, nem feküdt mellettem az ágyban. Hajnali négy óra volt, ő pedig csak állt a vászna előtt és szinte transzba esve festett. Csodáltam érte, dolgozott mikor ihlete volt. És munkát adtak mindenkinek. Keith az utcáról vitt be gyerekeket, hogy készítsék elő a vásznát. Basquiat-nál minden breaktáncos és graffitis megfordult. Mindent tovább adott. Azt hiszem, bűnösnek érezték magukat amiatt, hogy sikeresek lettek, ezért olyanokkal vették körül magukat, akik nélkülöztek, így meg tudták velük osztani amijük volt. Hihetetlen nagylelkű emberek voltak és ez rám is hatással volt. Így folyamatosan inspirálva maradsz általuk. Sosem dolgoztam ilyen gyönyörű kilátású stúdióban, tengerparttal, hullámok csapkodása mellett. Számomra ez a folyamat egy aprócska szobában lenni, kis ablakokkal. Majdnem olyan, mint egy börtönben. De gyönyörű dolgokat tudsz létrehozni, ha ilyen lefojtott környezetben vagy, ami akár az újrateremtése a korai éveidnek.

BLAINE: Hallottam a "Devil Prays" című dalt [Madonna hamarosan megjelenő lemezéről], és rohadt csodálatos. Nem mintha drogoznál, de az egész a drogozásról szól…

MADONNA: Nos nem, arról van szól, hogy az emberek milyen drogokhoz nyúlnak, hogy kapcsolatba kerüljenek Istennel vagy valamilyen magasabb tudatállapotba kerüljenek. Folyamatosan mondogatom, „Kapcsolódni a mátrixhoz.” Ha elszállsz, akkor képes vagy rá, ezért használ annyi ember drogokat, mert közelebb akarnak kerülni Istenhez. De ez csak rövidtávon igaz és ez a drogok illúziója, mert abba a hitbe rángatnak, hogy közelebb vagy Istenhez, ugyanakkor meg is ölnek. Megsemmisítenek. Kipróbáltam mindent. Egyszer. De azon nyomban, hogy éreztem a deliriumot, irgalmatlan mennyiségű vizet kezdtem inni, hogy kiürüljön a szervezetemből. Amint elszálltam, rögeszmésen szabadulni is akartam tőle. [Blaine nevet] Ez az „oké, most tényleg kész vagyok” érzése.

BLAINE: Van valaki, akinek személyesen szól a dal?

MADONNA: Nem, csak a tapasztalataimat osztom meg a magasabb fokú tudatállapotba jutás különféle módozatairól. Ez az ördög trükkje. Az illúzió.

BLAINE: Mikor ehhez hasonló dalokat írsz, csak ülsz egymagadban?

MADONNA: Nem, zenészekkel dolgozom. Valaki elkezd gitározni és jönnek az ötletek. Ott a laptop a térdemen, dalszövegeket írok és dallamokon gondolkodom. Aztán kipróbálom őket, majd megkérdezem „Mit gondoltok srácok?” Mindenki jön az ötleteivel. Szeretem leírva látni a szavakat, inspirál. Versek, olvasás, nyelvek, játék a szavakkal, körül venni magadat tehetséges dalszerzőkkel, fejleszti az ösztönös felismerést, mi hangzik jól együtt. De hogy őszinte legyek, nem igazán gondolkodtam még ezen. Zenét hallgatsz, könyveket olvasol, filmeket nézel. Más emberek művei inspirálnak. Sehol sem lennék mások művészete nélkül.

BLAINE: Honnan nyersz még ötleteket?

MADONNA: A gyerekeimtől. A dolgokból, amiket mondanak. Például, a fiam egyszer eljött a stúdióba, mondván nem szeretne haza menni. „Nem, haza kell menned, ideje ágyba bújni.”- mondtam. Erre azt felelte: „Anya, teljesen elzárva érzem magam a szívedtől.” [Blaine nevet] Arra gondoltam, használnom kell, remek sor lenne. Mindenütt ott van, a fellegek és a mélység. Nyitottnak kell lenni mindenre. A szenvedés katalizátora az alkotó folyamatnak. Fogd a szomorúságodat, a kétségbeesésedet, az igazságtalanságot és tedd a munkád részévé.

BLAINE: Mikor könnyebb írni, ha szomorú vagy ha boldog vagy?

MADONNA: Ha szomorú. [nevet] Sajnos. De ez rendben van, mert a legtöbbször szomorkodom. Nem is mindig szomorúság ez, hanem izgalom valami miatt.

BLAINE: Választhatunk egy másik kártyát? Ha visszamehetnél az időben és beszélhetnél a hétéves önmagaddal, mit mondanál? Hány éves voltál, mikor édesanyád elhunyt?

MADONNA: Hat.

BLAINE: Rendben, akkor oda. Mit mondanál?

MADONNA: „Nem lesz mindig ilyen szar.” [nevet] Akkoriban szinte rabja voltam a betegeskedésnek, és ennek állandó fizikai tünetei voltak. Azt mondanám neki „Minden rendben lesz.” Ezt mondanám magamnak „Az az érzés, mintha hangyák mászkálnának a szívedben még nem jelent rákot. Hosszú az élet, a világ kinyílik majd előtted, rátalálhatsz az álmaidra, emberekre, akik tanáraid lehetnek és vezetnek majd utadon, de máshol találsz majd anyafigurát is, úgyhogy ne ess kétségbe.”

BLAINE: Ez rohadt zseniális. [Madonna nevet] Rendben. Következő kártya. Mi történne, ha egynap azzal az érzéssel kelnél, hogy a zene semmit sem jelent a számodra?

MADONNA: Ez lehetetlen. De találnék más, ami jelent valamit. Ilyen lány vagyok. Találnék mást.

BLAINE: JR kérdése. „Gondolod, hogy válhatnak vezetők a művészekből?”

MADONNA: Szerintem már váltak. Bob Marley vezér volt például. Bono vezető. Néhány művész nem akarja politikaivá tenni a munkáját, de vannak, akik nagyon is. Maya Angelou, John Lennon, James Baldwin, hogy csak néhány nevet említsek.

BLAINE: Egy másik művész, akinek szintén van hozzád kérdése, Edward Norton. Azt kérdezi „Van-e olyan alternatív életút a számodra, ami boldoggá tenne?”

MADONNA: A tanárság ilyen.

BLAINE: Édesanyám is az volt.

MADONNA: Talán egy párhuzamos univerzumban én vagyok az édesanyád.

BLAINE: Úgy gondolom, ez a létező legfontosabb hivatás.

MADONNA: Egyetértek.

BLAINE: Ez válasz a következő kérdésre, ami úgy szól, mi a legfontosabb szakma?

MADONNA: Prostitúció, természetesen. [mindketten nevetnek]

BLAINE: Fizikai szempontból mi a kedvenc vonásod egy férfin?

MADONNA: Szemek, aztán kezek.

BLAINE: A NASA felküldte az űrbe a Voyager 1–et , tele mindenféle emberi dologgal, amik ha mondjuk egymilliárd év múlva a földünk már nem létezik, azok még mindig ott fognak keringeni, hogy valamilyen intelligens életforma rájuk találjon. Milyen relikviákat tennél Voyagerbe?

MADONNA: Chopin zenéjét. Vizet, mert a víz áldás, nem élhetünk nélküle.

BLAINE: Mibe tennéd a vizet?

MADONNA: Egy üvegbe „szentelt víz”felirattal. [mindketten nevetnek] Egy tekercset rajta az Ótestamentummal. Sakktáblát sakkfigurákkal. Valamit, amivel írni lehet: üres papírt, töltőtollat, tintát.

BLAINE: Mi a legutóbbi dolog, amit valaki tanított neked?

MADONNA: Nyáron megtanultam szörfözni. Nagyon nehéz volt. Felálltam és meglovagoltam a hullámokat.

BLAINE: Elég trükkös lehetett ez neked, hiszen nehezen buksz el. Mindig sikeresnek látszol, nem?

MADONNA: Igen, de mikor fellépek, új képességeket tanulok. Mindig kell valami olyat csinálnom, ami azelőtt nem. Legutóbb például megtanultam slackline-ozni, ami kész rémálom volt, mert folyton leesel, de vissza kell jönnöd, megint leesel, de meg kell tanulnod egyensúlyozni. Elég nehéz.

BLAINE: Nehéz elbukni olyanok előtt, akikkel együtt dolgozol?

MADONNA: Nem mondom, hogy jó vagyok benne, de végig kell menned egy tanulási folyamaton és elfogadni, hogy lesznek dolgok, amikben egyszerűen béna vagy. Lovagolok, de miután nem ültem lóháton egy darabig mindig mondtam az oktatónak, „Rendben, tegyünk úgy, mintha kezdő lennék. Nem akarok ugrani. Nem akarok semmi extravagánst csinálni. Csak úgy akarok tenni, mintha kezdő lennék.” És ezért nem ítélem el magam. Ha elcseszem, akkor is fel voltam rá készülve, hogy meg fogom szívni. A gyerekeim miatt csinálok egy csomó olyan dolgot, amit normál esetben nem tennék. Borzasztó, hogy a fiam folyton macerál. Síelek, mert a gyerekeim maceráltak. „De miért is ne? Ha béna leszek, az is rendben van.” – gondoltam.

BLAINE: Tehát jó vagy a bukás elfogadásában és annak hátrahagyásában.

MADONNA: Bizonyos területeken. [nevet] A bukás kihívás. A bukás felhívás.

BLAINE: Ez mindenre igaz?

MADONNA: Ha kötődöm hozzá. Azért nem szeretek bármit csinálni. Például csapnivaló szakács vagyok. [nevet] Nem éreztem az inspirációt hozzá, hogy folytassam a főzést. De ha az életem múlna rajta, csinálnám.

BLAINE: Elfogadod a nemleges választ? Mondott valaha ellent neked valaki?

MADONNA: Folyton. De igen, hogy változtathatjuk a nemet igenné, hogy kaphatom meg amit akarok, ha nemet mondtak vagy hogy fordíthatom ezt a nemet a saját javamra? Vagy, rendben, elfogadom ezt az elutasítást és más módot keresek. A nemek éppen olyan értékesek az életnek nevezett játékban, mint az igenek. Valójában alapvetőek. Ne kergessetek ideákat. Voilà.

Ha tetszett, kövess minket a Facebookon is, ahol további érdekességeket osztunk meg!